A csata döntő napja

2016_12_12

December 10-ére a megfogyatkozott védők a Jabloniec gerincére húzódtak vissza. Az oroszok csak kisebb rohamokat indítottak, tüzérségük viszont folyamatosan lőtte az állásokat. Az osztrák-magyar hadvezetés éjjel úgy döntött, hogy a beérkezett erősítések felét a védővonalba állítja, míg a másik részével megpróbálja átkarolni a támadó orosz hadosztályt. Nem tudhatták, hogy az orosz parancsnokság előző nap elrendelte a visszavonulást. A Kárpátokból érkező Szurmay-csoport bekerítéssel fenyegette a Limanovát támadó cári erőket. Belkovics tábornok azonban csak késve kapta kézhez a visszavonulási parancsot ezért 11-én még tömegtámadásokat tervezett a Jabloniec-gerinc ellen, hogy kivívják a győzelmet.
Hajnali 5 órakor az orosz gyalogság betört a védők állásaiba, és megpróbálta kiszorítani őket a hegyről. A kialakult véres közelharcban a magyar huszárok azzal küzdöttek, ami a kezük ügyébe akadt. Szuronyok híján puskaaggyal, csizmájuk sarkantyús felével, ásókkal, puszta kézzel vetették magukat a csatába. Parancsnokaik a lovas hagyományoknak megfelelően az első sorokban harcolva lelkesítették az előző napok során is emberfeletti helytállást tanúsító katonákat. A védők szerencséjére az orosz támadás időpontjában épp megérkezett a 9. huszárezred két százada, hogy leváltsák a védőket. Ezredesük, Muhr Ottmár, azonnal rohamot vezényelt és 1 órán belül megfutamították a támadókat, majd még három orosz rohamot vertek vissza.
A dél körül abbamaradó orosz támadások a védőknek is súlyos veszteségeket okoztak. Számos tiszt esett el, köztük Muhr Ottmár ezredes és Szántay Jenő százados, korábbi olimpiai bajnok.