A vereség küszöbén

2016_12_08

Míg Monarchia támadása csak igen lassan nyert teret Krakkó környékén, a helyzet Limanovánál lassanként válságosra fordult. Nyilvánvalóvá vált, hogy Borojevics igencsak megfogyatkozott csapataival nem tudja megakadályozni az orosz csapatmozgásokat, holott megfelelő manőverezéssel azonnal nehéz helyzetbe hozhatta volna az emiatt igencsak aggódó Bruszilovot. Az időközben a győztes hommonai csatából beérkező Szurmay-csoportot csak december 8-án tudta nyugatnak indítani, amely, ha késve is, de magára tudta vonni az orosz VIII. hadtest egyes részeit valamint a szintén nyugatra tartó XXIV. hadtestet. A Limanova előtti dombokat védelmező magyar huszárok helyzetén azonban legfeljebb közvetve könnyíthettek.

A Limanovát védő szedett-vedett erő nagy része a magyar 3., 9., 10., 13. huszár- és 12. ulánusezreden, valamint a 4. lovas tüzérosztályon kívül csupán néhány gyalogszázadból állt. A lovassági alakulatok felszerelése ráadásul alkalmatlan volt a gyalogharcra, sem szuronyuk, sem ásójuk nem volt, piros-kék ruházatuk pedig szinte világított az erdős – füves tájon. Emellett csak néhány géppuskával rendelkeztek.

A védők hevenyészett állásai félkörívben fogták körbe a várost. A védelem súlypontja a Jabloniec-gerincen és a Golcóv csúcson helyezkedett el. A velük szemben felvonuló orosz 15. hadosztály december 8-án délután erőteljes tüzérségi támadást indított a védők ellen. A számszerűleg amúgy is jelentős hátrányban lévő osztrák-magyar tüzérség azonban csak rövid hatótávolságú ágyúkkal volt felszerelve, így képtelen volt viszonozni a tüzet.

December 9-én a sorozatos orosz rohamok után elesett a Golcóv magaslat, amit a túl későn megérkező Hadfy-csoport zászlóaljai sem tudtak megakadályozni, későbbi támadásaik pedig eredménytelennek bizonyultak a magát beásó ellenséggel szemben. A város eleste küszöbön állt…