A végjáték

2016_12_15

Az eredménytelen limanovai ostrom után az orosz VIII. hadtestet vezető Orlov tábornok fokozatosan visszahúzódott Neu Sandezből, mivel a Limanovát megkerülő Hadfy-csoport, és a Kárpátokból érkező Szurmay-csoport bekerítéssel fenyegette az orosz csapatokat. December 12-én két ellentétes irányból jövő, a győzelemtől lelkes magyar hadosztály nyújthatott egymásnak kezet a Neu Sandezi hídon.

December 14-én pedig északon, Krakkó előtt is megpecsételődött az oroszok sorsa. Az osztrák csapatok elfoglalták Bochniát, a 47. német hadosztály pedig megszállta Rajbrotot, így a teljes galiciai orosz frontvonal hátrálni kényszerült. Az orosz gőzhenger lassan elkezdett visszafele gördülni…

A limanovai csata fordulópontja volt a galíciai küzdelemnek. Az Osztrák–Magyar Monarchia megállította, sőt hátrább is vetette a frontot, megakadályozva Krakkó elfoglalását és az ellenséges erők előretörését Bécs és Budapest irányába. A csata követően a súlyos stratégiai hibák miatt Bruszilov tábornok mind a VIII. hadtest parancsnokát, Orlov tábornokot, mind a 15. hadosztályt irányító Belkovics altábornagyot felmentette. Ezek a hibák mindazonáltal lehetővé tették, hogy az osztrák-magyar védők emberfeletti teljesítménye végül is nem értelmetlen véráldozattá, hanem a kivívott siker legfontosabb feltételévé válhatott. Az orosz mellett azonban a monarchia hadvezetőség is számos hibát vétett. A hírek közül csak azokat vették figyelembe, amelyek összhangban voltak saját elképzeléseikkel, és sokáig nem vették figyelembe az orosz előretörésről szóló beszámolókat. Ezzel felesleges véráldozatra kényszerítették saját csapataikat, mindenekelőtt a magyar alakulatokat.

Helytállásukkal sokakat lenyűgöztek. A keleti front német parancsnoka, Paul von Hindenburg azt kérte a Monarchia vezérkari főnökétől, hogy küldjön még pár magyar hadtestet a frontra. Conrad erre a többieket védve azt felelte:„Mind egyforma.” Hindenburg csak annyit mondott:„Sajnálhatja, ha nem vette észre, hogy a magyarok a legjobbak.”