A háború kitörése

A háború kitörése

Az I. Világháború (1914-1918) kirobbanásához vezető folyamatok már a “hosszú XIX. század” utolsó harmadában érzékelhetőek voltak, a világ a robbanásszerű gazdasági, társadalmi és politikai változások és az új európai nemzetállamok (Németország, Olaszország, Román királyság, Szerbia stb.) megjelenése folytán szinte sorsszerűen robogott az első nagy világégés felé. A polgári kapitalizmus kiteljesedése miatt ugyanis a gazdasági növekedés fenntartása érdekében a nemzetállamok már nem elégedtek meg saját piacuk kiszolgálásával, a cél a politikai terjeszkedéssel egybekötött gazdasági térhódítás volt.

A XIX. század végétől kialakultak az új érdekellentéteknek megfelelő katonai tömbök az európai vezető szerep megszerzéséért. Először a status quo-val elégedetlen, újonnan létrejött államok tömörültek szövetségbe (1879: Kettős Szövetség Németország és a Monarchia között, melyhez három évvel később Olaszország is csatlakozott, így létrejöttek a központi hatalmak), majd e fenyegetéssel szemben 1907-re formát öltött Anglia, Franciaország és Oroszország koalíciója, közkeletű nevén az antant is.

A háború közelgő kitörését előre vetítette a századfordulón lezajló számos fegyveres konfliktus (két marokkói válság, két balkáni háború). Nem is kellett sokáig várni a “balkáni puskaporos hordó” felrobbanásáig: az 1914. júniusi szarajevói merényletet  követően a Monarchia ultimátummal akarta kikényszeríteni a trónörököst és feleségét megölő merénylő mögött álló Szerbia együttműködését, majd a határidő lejártával hadat üzent Szerbiának. Ezt követően az antant tagjai Szerbia oldalán hadat üzentek az Osztrák-Magyar Monarchiának és a Német Császárságnak (ekkor még Olaszország semleges maradt). A hadüzenet-váltások augusztus első hetében megtörténtek, ezzel kezdetét vette a mintegy 15 millió halálos áldozattal járó I. Világháború.